Október 22.: A dadogás elfogadásának világnapja
2016-10-22 08:15:07-kor,Érdekesség kategóriában
1995-ben egy nemzetközi szakmai konferencián vetették fel először a világnap ötletét, és 1998 óta ezzel a nappal hívják fel a figyelmet a dadogással élőkre. Azóta sem lett kevésbé fontos teendő a dadogás társadalmi megítélésének javítása.
Olyan problémáról van szó, amelyet minden egyes terület szakemberei másként definiálnak. A logopédusok beszédtechnikai esetként tekintenek a dadogással küzdőre, a neurológusok az idegrendszer betegségének tartják a dadogást. A pszichológusok azokat a lelki okokat keresik, amelyek szerintük az adott páciens esetében kiválthatták a tüneteket. Jelentős százalékban örökletesnek tekinthető a hajlam, de a tünetek felszínre kerüléséhez bizonyos negatív környezeti hatásokra is szükség lehet.
Akkor beszélünk dadogásról, ha a beszélő újra és újra görcsös ismétléseket végez, így a beszéd normális ritmusa és tempója felbomlik. Súlyossága az egyes esetekben különböző lehet. A kisgyermekkori élettani dadogást általában kinövi a gyerek: megtanul ugyanolyan gyorsan beszélni, mint ahogy gondolkodik. Vannak olyan nagyobb gyerekek, illetve felnőttek, akik csak a nagy stresszel járó, nyilvános megszólalások idejére válnak dadogóssá, mások beszéde a közvetlen, családi és baráti érintkezésekkor is elakad. A legsúlyosabb esetekben együttmozgások is kísérik a dadogást: az arc egyes részei, a fej, a váll a karok, de akár az egész felsőtest önkéntelen mozgást végez.
Az adatok szerint a népesség mintegy másfél-két százalékát érinti közvetlenül a dadogás, ám ha hozzávennénk mindazokat, akiknek közvetlen hozzátartozója ezzel a problémával küzd, igen nagyszámú érintettet kapnánk. Márpedig fontos, hogy a dadogó ember környezetében élők is tisztában legyenek a probléma nagyságával és azzal, mekkora lelki terhet jelent ez a beszédzavar.
Csak ront a helyzeten, ha a dadogóst hallgatók türelmetlenek, vagy túlságosan segítőkészen maguk próbálják kimondani, a dadogó helyett befejezni akár a szót, akár a mondatot. Könnyen kialakulhat ilyenkor logofóbia, beszédfélelem is. A dadogó önértékelése csökken ezáltal, kerüli a számára veszélyesnek érzett helyzeteket. Bezárkózik, egyre közelebb juthat a depresszióhoz. Szélsőséges esetben az öngyilkossági kísérletig is fajulhat a félelem és a rossz közérzet.
Meg kell említenünk a társadalmi megítélés kapcsán azt is, hogy bizony a sztereotip gondolkodás mélypontjaként könnyen tekint úgy a dadogóra a környezetük, mint csökkent értékű, esetleg szellemi teljesítményében kissé gyenge emberekre. Holott ilyen összefüggés nincs. Ha a társadalmi megítélés pozitívabbá válik, nagyban segítheti a beszédzavarral küzdők önértékelését is.
Pozitív hallgatói magatartás esetén ugyanis csökkenhet a beszélőben a feszültség, oldódhat a görcsösség, így könnyebben kommunikál a beszédzavarral küzdő. Csodát tehet a kötött szövegmondás, a vers és az ének is, ilyen feladatok végzése közben az esetek nagy részében átmenetileg megoldódni látszik a beszédzavar.
Forrás: szakapolas.net