Dadogás.HU

Habár a dadogás pontos okát illetőleg megoszlik a kutatók véleménye, az idegi eredetét senki sem vitatja. Ez a beszédzavar az esetek négyötödében 16 éves korig magától elmúlik, de kezeléssel a súlyos esetekben is javítani lehet rajta.

Az Egészségügyi Világszerve zet meghatározása szerint a dadogás "a beszéd ritmusának zavara, amikor is az ember pontosan tudja, hogy mit akar mondani, de a hangok akarattalan ismétlése, elnyújtása vagy elakadása miatt nehezen tudja azt elmondani". Ez a meghatározás a "valódi" dadogásra vonatkozik, amikor az ember hangokat, azaz szótagokat ismétel meg beszéd közben. Ettől elkülönítik a beszéd folyamatossági zavarának a fejlődési válfaját, amelyre a szavak "dadogásszerű" ismétlése jellemző. A kétféle beszédzavar azonban abban is eltér egymástól, hogy a dadogás jobban megviseli, frusztrálja az embert, s emiatt bizonyos helyzetekben – például közönség előtt – beszélni sem akar, vagy ha ez elkerülhetetlen, a stressz miatt a szokásosnál is jobban fog dadogni. A beszédfolyamatossági zavarban szenvedők ugyanakkor nem élik meg annyira tragikusan azt, ha olykor-olykor önkéntelen szóismétlésekbe bocsátkoznak. De arra is sok példa akad – gondoljunk csak VI. György angol királyra, Winston Churchill angol miniszterelnökre vagy John Updike amerikai íróra –, hogy a dadogás nem akadálya az érvényesülésnek.

Az elmúlt két és fél év során többször is változott a dadogás okáról vallott nézet. Az orvostudomány atyjaként számon tartott görög Hippokratész úgy vélte, hogy a nyelv kiszáradása miatt kezd az ember dadogni, s kezelésképpen nyelvet nedvesítő szert ajánlott rá. A XIX. században tág körben vallották, hogy a szájüreg anatómiai hibája felelős ezért a beszédzavarért, s műtéttel (is) igyekeztek javítani rajta. A XX. század első fele a dadogás lelki-érzelmi eredete jegyében telt el, következésképp pszichoanalízissel és lelki kezeléssel próbálták orvosolni a bajt. A hatvanas évektől azonban háttérbe szorult a lelki eredet hangsúlyozása, mert a pszichoterápia nemigen vált be e rendellenesség megszüntetésére. Jelenleg az az uralkodó elmélet, hogy idegi működési zavar húzódik meg a dadogás hátterében (a beszédközpont az agy homloklebenyében van), amelynek következtében megbomlik a légzés, a hangképzés és a szókiejtés (artikuláció) összehangoltsága.

Főleg a fiúk

A dadogás elég gyakori rendellenesség. A felmérések szerint a lakosság 0,7–1 százaléka szenved benne, míg az iskoláskor előtti gyakorisága 3–5 százalék közötti. A fiúk körében négyszer olyan gyakran fordul elő, mint a lányok táborában, ám e nemi különbség oka nem ismeretes. Az viszont igen, hogy az örökletességnek szerepe van benne. Az ikreken végzett vizsgálatok feltárták, hogy az egypetéjűeknél 77 százalékban, míg a kétpetéjűeknél 32 százalékban dadog mindkét testvér. De az is bizonyíték, hogy a legközelebbi hozzátartozók között háromszor annyi a dadogós, mint az átlaglakosságban.

Beszéd- és lelki terápia

A dadogás és a beszédfolytonossági zavar könnyen elkülöníthető egymástól. Az előbbire szavanként két vagy több, két másodpercet vagy hosszabb időt igénybe vevő szótagismétlés, gyakori lélegzetelakadás, a szokványosnál gyorsabb (hadaróbb) beszéd, stressz hatására bekövetkező rosszabbodás, frusztráció és a szemkontaktus gyakori hiánya jellemző. A beszédfolytonossági zavar esetén ellenben ritkább a szóismétlés és rövidebb idő kell hozzá, a lélegzet általában nem akad el, a beszéd rendes sebességű, a stressz nem hat rá, a páciens nem frusztrált, és szokványos a szemkontaktusa.

A dadogást okvetlenül kezelni kell, ha három hónapnál hosszabb ideje észlelhető, s lelkileg megviseli a gyermeket. Súlyos érzelmi, önbecsülési következményei lehetnek ugyanis annak, ha a beszédzavar miatt a gyermeket a társai csúfolják, s emiatt nemigen mer nyilvánosság előtt beszélni, mert ez nemcsak az iskolai előmenetelét, hanem a későbbi érvényesülését (karrierjét) is akadályozhatja.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kismérvű dadogás (ilyen az esetek csaknem négyötöde) magától vagy kis besegítéssel elmúlik. A súlyosabb dadogás kezeléséhez azonban a logopédus szakértelmére van szükség, mert ő egyben lelki terápiát is végez, s a szülőket is felkészíti a dadogós gyermekekkel való helyes viselkedésre.

Forrás: Élet és tudomány - LV. évfolyam 26. szám - 2000. június 30. - Dr. P. T.