Dadogás.HU

A KézenFogva Alapítvány és a Démoszthenész Egyesület 2010-ben készített a beszédhibákról egy tájékoztató kiadványt. A következő szakaszban olvasható a dadogásról szóló fejezet.

Dadogás

A dadogás a beszédfolyam megakadásában jelentkezik blokkolás formájában („——-ablak”), szórészek ismétlésében („k-k-k-kút”), vagy elnyújtásban („mmmmmmeleg”). A dadogás gyakran a beszéd túlzott erőltetésével is jár. Az erőltetés fellépésekor grimaszolás, ill. járulékos mozgások láthatók a fejen, a karon, vagy a felsőtesten.

A dadogás pillanatában a dadogó pontosan tudja, mit szeretne mondani, de nincs abban a helyzetben, hogy zavarmentesen elmondja. Elveszti a kontrollját a beszédműködés felett.

Nincs két olyan ember, aki ugyanúgy, és ugyanolyan módon dadogna. A dadogás nehézségei az egyes személyeknél bizonyos szituációkban, szavaknál, érzelmi helyzetekben, vagy testi állapotokban erősen változó lehet.

Mi okozza a dadogást?

Több ok is szóba jöhet. Legtöbbször akkor alakul ki, ha különböző tényezők együttesen hatnak egymásra. Azokat a tényezőket, amelyek súlyosbítják, fel tudjuk ismerni, és képesek vagyunk megakadályozni a további romlást.

Milyen kihatással van a dadogás a dadogó életére?

Sok dadogó elkerüli azokat a szavakat, vagy helyzeteket, amelyektől fél, és dadognia kell. Mindennapi szituációk, mint egy vásárlás, a dadogót nagy megterhelés elé állítják. A dadogástól való félelem, és a vágy, hogy ezt elkerüljék, az egész életüket
uralja. Az iskolát, a munkát, a barátokat és a szabadidőt nem a valós vágyaik alapján választják meg, hanem aszerint, hogy hol
kell kevesebbet beszélni. A társak negatív reakciója, a gúny, az elutasítás, de az együttérzés, a zavar is arra vezeti a dadogót, hogy a dadogó személy visszahúzódjon.

Hogyan viselkedjünk egy dadogóval szemben?

Kerüljük az olyan megjegyzéseket, mint: „Beszélj lassabban!”, „Ne idegeskedj!” stb., amelyek a beszédszituációt sokkal feszültebbé és kellemetlenné teszik.

Ne „segítsünk” neki azzal, hogy kiegészítjük a mondatait.

Beszéd közben tartsuk fenn a szemkontaktust, ne érezzük magunkat kellemetlenül, ne tréfáljunk, vagy nevessünk a helyzeten.

Amikor mi beszélünk, használjunk kimért és nyugodt tempót, anélkül, hogy beszédünk túlzottnak vagy kevésbé természetesnek hatna.

Próbáljuk meg éreztetni a dadogó emberrel, hogy az az érdekes, amit mond és nem az, ahogy mondja.

Ha a dadogó személy abbahagyja az akadozást vagy folyékonyan beszél, ne mondjunk olyan frázisokat, mint: „Most jól beszéltél!”, „Gratulálok, most sokkal jobban beszéltél!”– ettől úgy érezheti magát, mintha minden alkalommal felbecsülnék,
hogyan beszél.

Amikor dadogó személlyel beszélünk, próbáljunk meg minden pillanatban ugyanúgy viselkedni vele, mint bármely más emberrel. Ezt vegyük figyelembe, ez a legnagyobb „segítség”, amit nyújthatunk neki.

Kapcsolódó hivatkozások:
KézenFogva Alapítvány
Démoszthenész Egyesület