Pallas Nagy Lexikona

2016-11-11 23:50:14-kor,Érdekesség kategóriában

A Pallas Nagy Lexikona az első önálló, nem fordításon alapuló magyar nagylexikon, a századforduló kétségkívül egyik legnagyobb alkotása. A Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. adta ki 1893 és 1897 között 16 kötetben.

Hebegés

az a hibás beszéd, melyben a hangképzés és az egyes szótagoknak összefüzése szabályellenesen történik. Ez állapot oka nem rejlik a beszélő szervek boncolástani elváltozásában, hanem ezeknek helytelen beidegzésében, s igy a H. oka mindenkor az agyvelőben keresendő. Hogy mily befolyása van az akaratnak a H.-re, ezt élénken mutatják azok az esetek, midőn erős és következetes önuralom e kellemetlen jelenséget megszünteti. Másrészt ismeretes, hogy hebegő egyének a megszokott környezetben jóformán hibátlanul beszélnek, mig idegenek előtt midőn elfogultak, még jobban hebegnek. A hebegőknél a szótagolás ritmikájában mutatkozik zavar, amelyet csakis beszédgimnasztika kellő szakvezetés alatt tüntethet el. A tulajdonképeni hebegésen kivül van még egy másik beszédzavar is, a dadogás (l. o.).

Dadogás

a beszéd oly zavara, melynél a hangok összekötését, tehát a szótagok kimondását az izmokban fellépő görcs megneheíti, esetleg teljesen megakadályozza. A D. gyakran öröklött, máskor szerzett betegség, melyre idegesség, kedélyizgalmak, ijedtség stb. hajlandósítanak. Gyakran a második fogzás és a fanosodás idején lép föl. Gyógyításnál a beteg életviszonyaira és jó táplálkozására kell gondot fordítani. A kurát célszerüen külön intézetekben eszközlik, hol a test edzése, erősítése mellett rendszeres beszédgyakorlatokat folytatnak.

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)