Dadogás.HU

Ne mondd a dadogó tanulónak, hogy „Beszélj lassabban” vagy azt, hogy „Csak nyugodtan”! Valószínűleg ezeket a tanácsokat már sokszor hallotta, minden bizonnyal igyekszik is alkalmazni, ám a dadogás beálltakor ezek a tanácsok már csak az amúgy is meglévő feszültséget növelik.

Beszélj a tanulókkal lassan, gyakori szünetekkel! Az előbbi tanácsokkal szemben a pozitív példa sokkal hatásosabb!

Ne fejezd be a dadogó tanuló szavait, illetve ne beszélj helyette! Átmenetileg ez talán segítségnek tűnik, de hosszú távon biztosan nem az!

Segíts az osztály tagjainak megtanulni felváltva beszélni és figyelni. Minden diáknak – a dadogással küzdőknek különösen – sokkal könnyebb akkor beszélni, ha megfelelő figyelem veszi körül, nem pedig különféle zavaró megszakítások.

Azonos mennyiségű és minőségű feladatot várnak a dadogó és nem dadogó tanulók. A kivételezés nagyon sokszor kontraproduktív.

Hangsúlyozd a dadogó diáknak, hogy a beszédének a tartalma a lényeges, nem pedig az, ahogyan mondja!

Ne legyen a dadogás az osztályközösségben szégyellnivaló. Beszélj a dadogásról úgy, mint bármely más dologról. A tanárnak komoly felelőssége van abban, hogy az osztályközösség a dadogást természetesnek vegye, ne lehessen a dadogás a csúfolódás tárgya.

Ha szükséges, akkor beszélj a dadogóval négyszemközt, kérdezd meg, hogy milyen extra igényei vannak? Tiszteld a tanuló kéréseit, de ne legyél túl engedékeny!

Forrás: The Stuttering Foundation